↑ Return to Település

Művelődéstörténet

Hajdúbagos művelődéstörténeti hagyományát a sok, részben itt született, részben itt élt vagy megfordult tudós, művész, politikus jelenti.

Sinay Miklós:

Községünkben született 1730-ban. Szülőháza a jelenlegi Bocskai u. 28. sz. alatti portán állt. Tanulmányait a helyi és a derecskei partikulában, majd a Debreceni Kollégiumban végezte. 1755 őszén külföldi tanulmányútra indult, több híres nyugat-európai egyetemet felkeresett és különösen a történettudományban mélyedt el. Angliai tartózkodása alatt a Kollégiumnak nagyszerű adományt szerzett. Hazaérte után először kunmadarasi (1759) lelkész, majd rövidesen kollégiumi professzor lett az Apaffy Mihály fejedelem alapította filozófiai tanszéken. Három évtizeden át tanított, képzettségéről, tájékozottságáról, alkotó képességéről szinte legendák szóltak. 1791-ben az egyházkerületi közgyűlés papi tagjai püspökké választották. A választást azonban a közgyűlés világi tagjai nem ismerték el jogosnak és kíméletlen harcba kezdtek ellene, míg végül nemcsak püspökségétől, hanem kollégiumi katedrájától is megfosztották. Küzdelme nem egyéni küzdelem volt; harcában az orthodoxia és a haladó, felvilágosult irányzat küzdelme nyilvánult meg. 1808. június 27-én halt meg Debrecenben.

Sokat írt, de csak kevés munkája látott napvilágot. Legjelentősebb munkája: A Magyar és Erdély-országi reformáció története 1564-ig című könyve. Kéziratainak tömege még ma is kiadásra vár.

1933-ban emléktáblát helyeztek el a templom falán, amely a templom pusztulásakor megsemmisült. 1969-ben új emléktábla került a régi helyére.


Csokonai Vitéz Mihály:

Csokonai már diák, majd preceptor korában is gyakran látogatta meg barátait a Debrecen környéki falvakban, városokban. Bagosra is kirándult és barátját, Szikszai György lelkészt látogatta meg. Szikszai Kazinczy Ferencnek is barátja volt, éppen egy Kazinczy-levélből értesülhetünk Csokonai egyik nevezetes bagosi tartózkodásáról. Kazinczy Ferenc 1805 májusában azt kérte Nagy Gábortól, hogy Kiss Imre sóinspektor közbenjárásával szerezze meg számára a Lélek halhatatlansága kéziratát. Csokonai Debrecenből Hajdúbagoson át ment Nagyváradra Rhédei Lajosné Kátsándi Terézia temetésére, hogy ott búcsúztatóját elmondja. A hatalmas költemény azonban nem volt készen, legfeljebb egyes részleteiben, azt a temetés idejére el kellett készítenie. Útközben nemcsak áthaladt Bagoson, hanem meg is állt, sőt meg is pihent. Barátjával, Szikszai Györggyel megbeszélte a búcsúztatót és dolgozott is rajta. Erre utaltak Kazinczy szavai, amikor említett levelében ezt írta: „Kérje az Úr Kiss Imre Urat, hogy juttasson el engemet a’ Csokonai Bagoson ujra dolgozott, Rhédeinét elbucsuztató Verseinek Manuscriptumára és azokra, a’mellyek még nálam meg nincsenek A’mit a’Lélek halhatatlansága felől írt, soha nem láttam. Az is kellene”

Mint tudjuk, a részben Bagoson írt Lélek halhatatlansága egyben Csokonai búcsúztató verse is. Rhédeiné temetésén a nagybeteg költő meghűlt, és hazatérte után nem egészen egy év múlva, 1805. január 28-án meghalt.

Emlékének ápolására a templomkertben, születésének 200. évfordulóján szerény emlékpadot állítottunk fel.

Kazinczy Ferenc:
Kazinczy Ferenc Biharban, Érsemlyénben született, 1759. október 27-én. A Debreceni Kollégiumban is tanult, s amikor a magyar jakobinus mozgalomban való részvételéért elszenvedett rabságából kiszabadult, Bihar megyébe jött és itt kezdte újra az életet. A megye táblabírájává választotta, és őt bízta meg az országgyűlés által elrendelt népszámlálás lebonyolításával. Kazinczy a Bihar megyei népszámlálást Hajdúbagoson 1804-ben kezdte meg. Hosszasan időzött ekkor a „városban” és élvezte barátja, a Csokonaival kapcsolatosan már említett Szikszai György lelkész vendégszeretét. Amikor Szikszai meghalt, a közös barát, a már ugyancsak említett Kiss Imre sóinspektor levélben értesítette Kazinczyt 1806. szeptember 3-án.

Kazinczy nemcsak a népszámláláskor, 1804-ben járt Bagoson, hanem később is.  A magyar irodalmat szervező és irányító Kazinczy 1824-ben Bagoson meglátogatta Molnár Borbála költőnőt.

Községünkben Kazinczy emlékét egy, a templom falába illesztett emléktábla élteti és adja tovább.

Molnár Borbála:
A magyar irodalom nem bővelkedik női írókban. De különösen nem bővelkedett az a XVIII-XIX. század fordulóján, amikor az egész magyar irodalom a hosszan tartó pangás után éppen feléledőben volt. Ezért is különös figyelemmel kell fordulnunk a kor női írói, köztük a legkiemelkedőbb, Molnár Borbála felé: nem erről a vidékről származott. 1760. augusztus 25-én született Sátoraljaújhelyen. Ott is nevelkedett és ott ment férjhez. Tizenegy évi boldogtalan házasság után, mikor férje meghalt, özvegyen Mikes Anna grófnő társalkodónője lett Erdélyben (1791.) Mikes Anna halála után (1817.) egyik fiához, a bagosi jegyzőhöz költözött. Élete utolsó évtizedét itt töltötte, itt halt meg (1825.) és itt van eltemetve.